MFKata gondolatai

Részlet a könyvből

Szép lassan megismerjük Lil történetét, az elmúlt éveket hogyan töltötte a pokolban Lucifer mellett. A hideg rázott Lucifertől és a dolgozóitól, aztán az örökösökről nem is beszélve... Bár olvastam már lélektolvajokról, de ilyen szemszögből még soha. Általában ugye mindig a jó oldalon állunk és a rossz oldalt kevesen ismerjük. De valahogy így képzeli az ember. Sok ármány, szenvedés, testi és lelki kínzások, rengeteg gonoszság és gyűlölet és vörös és fekete :-) 

Berith

Aztán Lil kap egy munkát és egyre több érdekes alak jelenik meg: egy angyal és
egy bukott angyal... Először azt hittem, hogy ez a bukott angyal, azaz Berith nagyon fontos személy lesz Lilian életében és alig vártam, hogy valami történjen. Történt is, de nem úgy, ahogyan én azt elképzeltem! Csak lestem ki a kicsi buksimból, hogy most mi??? Miért??? 

És a történetnek még nincs vége!!! Egy kis pálfordulás és máris a fehér „selejtes tollpárna” , azaz Gabriel lett a szívem csücske... 

Gabriel

De már kezdtem azt hinni, hogy a történet innentől kezdve teljesen kiszámítható és max a leírásokkal pörög fel az esemény, amikor majdnem megfulladtam. Szó szerint, ugyanis a könyv csavarja most következett és a meglepődéstől félrenyeltem a kukoricát... és a legizgalmasabb részek ezután jöttek. Pörögtek a lapok és izgalom a tetőfokán… amikor én azt hittem, hogy már nem jöhet több meglepetés, akkor ismét kaptam a buksimra egyet… nesze neked előolvasás, most aztán rághatod a körmöd a következő rész megjelenéséig.

Nagyszerű könyv. Nem az átlagos fantasy, ahol a legfőbb probléma, hogy melyik fiút válasszam és jaj istenem természetfeletti, hanem az emberi érzéseken van a hangsúly. A szereteten és az élni akaráson, mely minden szenvedést és kínt kibír. Ez tetszett benne leginkább, mert ezenfelül még izgalmas történet van körülötte, amin az ember lerágja a körmét. 

Van még egy fontos tulajdonság, amit kiemelnék: a fanyar humor, ami fel-felbukkan és egy kis színfoltot visz bele… erősen gondolkozom, hogy kedvenceljem-e, de inkább megvárom a következő részt, mert úgy érzem, hogy abban még több izgalom és csavar várható. És persze nagyon remélem, hogy magyarázatot kapok Berith viselkedésére… 

Sohasem adtam fel, mindig is harcos voltam. Nem törődtem bele a sorsomba, nem hittem, hogy valóban az lenne a vége, hogy örökké az Ördög bérgyilkosa maradok. Bármennyire is kilátástalan volt a helyzet, akármennyire is esélytelen volt a szabadulás, még nem adtam fel teljesen a reményt. Még nem nyugodtam bele. Ha majd belenyugszom, na, akkor jöhetnek, és megölhetnek, mert akkor már úgyis mindegy lesz. De addig még nem.

Köszönöm szépen az Aba Kiadónak, hogy előolvashattam a könyvet!