MFKata gondolatai

Ismét a szemes borítók áldozatává váltam, így amikor megjelent a könyv szokás szerint fülszöveg olvasása nélkül tudtam, hogy kell nekem egy példány. Aztán jöttek a csillagozások- értékelések és éreztem, hogy nem lesz ez rossz választás.

Aztán a két napja jött az ihlet, hogy olvassuk. Tegnap el is jutottam addig, hogy elkezdjem ebéd után. A 14. oldalon éreztem, hogy nem lesz este alvás ;-)

Ugyanis tudni kell rólam, hogy gyerekkorom rémálmai a démonok, élőhalottak, sápadtak, bár ettől függetlenül mégis vonzódom hozzájuk, mert megnézem a filmeket, mint például a Legenda vagyok. Rettegtem, mégsem bírtam felállni és arrébb menni. 

Könyvben még nem olvastam sápadtakról. Eddig. Bár többször eszembe jutott a párhuzam a könyv heppiendre, hogy nyugodtan aludhassak és tudnom kellett mindent erről a világról. Hogyan fertőzödtek meg először, hogyan terjedt a vírus, mi a megoldás és mi az életkapszula, génmanipuláció... és könyv fokozatosan megadta a válaszokat. Semmi kérdésem nem maradt, nem marad kitöltetlen űr. Tökéletes!

Szóval tudni akartam, hogy mi lesz ezzel a férfival a könyv elején, aki bár csak emlegeti ezeket a sápadtakat, de engem már a hideg rázott tőle. 

A fiaim felkeltek és én alig tudtam letenni a könyvet. Paul ment, Pippa maradt és most ki ez a Gage és Ruben???

Rövid szünet és az esti vacsi után neki is estem a könyvnek. Faltam az oldalakat, mert az adrenalin-szintem folyamatos emelkedett szinten mozgott. Úgy, ahogy Pippáék én sem tudtam teljesen elengedni, mert én is rettegtem, hogy mikor bukkan fel az a rengeteg sápadt. Rémálmaim netovábbja. 

Bár akadtak nyugodtabb részek, ahol a romantikára fektette a hangsúlyt az írónő, amitől én csak jobban megszerettem Pippát és Rubent. Tetszett, hogy nincs a huzavona és játék a szerelemben, hanem az ösztöneikre-vágyaikra-szívükre hallgatnak a főhőseink és relatíve boldog szerelmesek.

Érdekes volt, hogy mindig más és más szemszögből látjuk a történetet. A személybeli és időbeli ugrálások és még a napló-részletek is nagyon ötletesek! Sokkal érthetőbbek és szerethetőbbek a karakterek.

Nem kell mondanom, hogy még tegnap este ki is olvastam és imádtam, ugye? Rég olvastam ilyen

izgalmas, akció-dús könyvet, amit képtelen voltam letenni és már nem tudtam, hogy milyen pozícióban olvassak, mert hol a végtagjaim zsibbadtak és volt, hogy annyira izgultam, hogy ugráltam, hogy mi lesz már??? És azt kívántam, hogy bár gyorsabban tudnék olvasni. És vége lett... 

Nagyon tetszett, nagyon szerettem és nagyon kedvenc lett!!! Következő részt akarok MOST!!! De olvasva az írónő FB oldalán elvileg őszig várnom kell rá...