MFKata gondolatai

Sorozat: -

Kiadó: Agave

Oldalak száma: 528

Borító: keménytábla, védőborítóval

ISBN: 9639868274

Kiadás éve: 2008

Fordító: Farkas Veronika

Goodreads: 3,86

A Földet elfoglalta a világűrből érkező idegen faj, amelynek tagjai irányításuk alá vonják az emberek elméjét, miközben testüket érintetlenül hagyják. Az emberiség túlnyomó része feladta, az ő testük már csak egy burok. A betolakodók magukkal hozták a rák ellenszerét, megszüntették a háborúkat, a Földet paradicsommá változtatták. Saját maguk számára. Amikor egy nagyhírű, különc, világról világra vándorló lélek érkezik a bolygóra, az utolsó lázadók egyikének testét kapja ittlétéhez. A Vándor, aki Melanie Stryder testébe költözik, ismeri a nehézségeket és kihívásokat, amelyekkel szembe kell néznie egy emberi burokban élve. Tud a mindent elsöprő érzelmekről és a mindennél erősebb emlékekről. Egyvalamire azonban nem készült fel. Arra, hogy új testének előző lakója nemhogy nem költözött ki a burokból, de egyenesen visszaköveteli a tulajdonát. Melanie nem hajlandó feladni, nem hajlandó eltűnni. 

Ő egy kőkemény lány, aki a végsőkig küzdeni fog a testébe betolakodó idegen létforma ellen. 

Melanie megtölti a Vándor elméjét az emlékeivel és képekkel a szerelméről, aki egy távoli helyen bujkál, és még mindig nem adta fel a harcot az idegenek ellen. Mivel a Vándor képtelen ellenállni a rátörő érzelmeknek, vágyakozni kezd a férfi után, akivel még soha nem találkozott. Aztán egy váratlan fordulatnak köszönhetően Melanie és a Vándor szövetségesekké válnak, és a két lélek ugyanabban a burokban vág neki az arizonai sivatagnak, hogy megtalálják a férfit, akibe mindketten szerelmesek…

Szerintem, aki egy csöppet is ismer az tudja, hogy hatalmas Twilight rajongó vagyok. Ebből kifolyólag Stephenie Meyert is szeretem, de... Amikor a Twiligh Saga-t elolvastam, az akkori kutatásaim azt sejtették, hogy ez a könyv merőben más, mint a Twilight és ebből kiindulva előítéletekkel indultam. Nem is akartam a könyvet. Elkönyveltem, hogy ez kevésbé jó és kevésbé izgalmas. Így arra jutottam, hogy meghagyom Meyer asszonyt az egysorozatos írónőnek. 

Aztán teltek az évek (OMG!) és jöttek az infók, hogy márpedig ez jó könyv. Mégpedig olyanoktól, akiknek a véleményére adok. Aztán jött a filmláz és tudtam, hogy ha esélyt adok, akkor még a film előtt kell adjam.

Adtam és azt mondom, hogy nem tettem rosszul, hogy ekkora hatásszünetet hagytam Alkonyat és Burok közt, mert tényleg más a kettő, de a kihagyás miatt nem jutott eszembe Twilight-fictionra várni. Mert szerintem sokan ebbe a hibába eshettek. Akkor és most is. 

A könyv elejét sokan vontatottnak és lassúnak említik, de én nem éreztem így. Igazából ami nehéz volt az elején számomra az, hogy E/1-ben olvasok és én földönkívüli vagyok és ráadásul két személyiséggel. Ezenkívül a nyelvezet és a leírások is másmilyenek voltak. De aztán ettől is vált érdekessé. Tudni akartam, hogy mi történik. Azt sejtettem, hogy Vándor átvászi Melanie érszéseit, de mégsem volt olyan lekezelően leírva. Őszintén megmondom, hogy az elején nem akartam szeretni Vándort. Hisz mégiscsak egy parazita és különben is... De ahogy Melanie megszereti, úgy én is. Egyre jobban. Mire Vanda lett, addigra már kétségeim voltak, hogy ugyan mikor és hol fogok kiborulni, hogy ugyan már legyen már jó mindenkinek!!! Akartam a csodás befejezést egyre jobban.

A világ számomra rettenetes volt. Ennek egyszerű oka volt, hogy minden annyira hihető volt. Az emberi reakciók a földönkívüliekre, majd a menekülésre. Illetve a világok, amiben Vanda járt, mindent nmegmagyarázott és megmutatott. Mert nemcsak a logikai kérdésekre kaptam választ, hanem csodálatos leírásokkal láttam is mindent. A különböző világoktól kezdve, a sivatagot, a barlangot, de még Vandát is. Igazi valójában.

A szerelmi szál. Nos, ilyen sem volt még. Legalábbis én nem emlékszem olyanra, hogy egy könyvön belül válok Team A-ból (Team Jaredből) Team B-be (Team Ian-ba). Az első X oldalnál még egy könyvbe is lemertem volna fogadni, hogy én márpedig Jared pártján állok, de a könyv felénél már inogtam és Ian mellett kötöttem ki. Nagyszerűen vezetett át az írónő az egyik oldalról a másikra. Zseniális! Arról a szerelemről nem is beszélve, amit Ian (jó rendben Jared is) érez Vanda (Melanie) iránt érez. Kitartó és mindent legyőz, mindent felülír. Igazi példa arra, hogy a szerelem nem külsőségekből adódik, hanem a lélekből.

Ian

Vanda

Még egy személyes megjegyzés: a könyvet "kellemes" fogfájás közepette olvastam el. Nem kívánom senkinek a fogfájást, de úgy gondolom, hogy sokat elárul a könyvről, hogy képes voltam hajnalig olvasni és teljesen kikapcsolni. A könyv volt számomra az igazi Nincs fájdalom tabletta!!!

Örülök, hogy most olvastam el a könyvet és hogy egyáltalán elolvastam. Mert bár ez egy sci-fi, ami ugye merőben más, mint a Twilight mégis bizonyította, hogy Meyer asszony tud valamit. Remélem ezt a tudást hamarosan újra megcsillogtatja, mert minden vágyam, hogy olvashassak tőle újra. Addig is marad a kedvenc írónőm, kedvenc könyvekkel.

Ez is egy szerencse, hisz a film előtt 3 nappal olvastam ki a könyvet és mit ne mondjak, még friss volt az élmény. Olyannyira, hogy szinte újraolvastam a könyvet. Mert nekem nagyon tetszettek a megoldások, a látvány, az érzések... Sőt! 

Két fájó pontom van vagyis lehet. Számomra a filmben Jared tetszett inkább, míg Vanda új teste nagyon nem. Egyenesen zavart. De még kétszer megnézem és biztos megszokom ;-)

Úgy gondolom, hogy a színészek mindent megtettek és én bátran ajánlom mindenkinek! Szerintem a könyv olvasása nélkül is nagyszerű és élvezhető film lett!

Még a nagy kritikus férjem véleményére vagyok kíváncsi... ha neki tetszik, akkor tényleg ***** :-)