MFKata gondolatai

A Könyvmolyképző Kiadó jóvoltából hamarosan megjelenik Sophie Jordan: Firelight trilógiájának második része, a Vanish - Szökésben. A Blogturné Klub négy bloggere ezúttal is belopózott a Drakikhoz. Szeptember 19-től, szeptember 25-ig két naponta olvashattok majd arról, hogy mi vár rátok, ha követitek Jacindát és beléptek a Drakik városának kapuján. 

És persze ahogy az nálunk lenni szokott, ezúttal is három szerencsés nyerhet egy példányt a könyvből! A bejegyzések végén megtaláljátok a részleteket és a játékhoz tartozó Rafflecopter dobozt, aminek helyes kitöltésével versenybe szállhattok a könyvekért

Már eddig is többször mondtam, hogy bizonyos könyvekhez hangulat kell. Vannak könyvek, amelyekről az első pár oldal után érzed, hogy „igen pont erre van szükségem” és mindegy, hogy az egy YA fantasy vagy egy krimis thriller.

Amikor a Tűzláng első kötetét olvastam elvarázsolt, egyszerűen imádtam minden hibája ellenére még akkor is, ha tudtam, hogy van benne ráció. De ez engem annyira nem érdekelt. 

A mostani résznél viszont már sokkal jobban kidomborodtak a hibák és bizony ez sokszor zavart.

Először is a fiúk. Az előző részben még Will volt a szívem csücske, de most valahogy nem hozta a formáját. Ennek lehet, hogy az az oka, hogy igen keveset tűnik fel a történetben, bár az a pár alkalom sem volt elég meggyőző, hogy ő legyen a number 1.

Talán ezért is pártoltam át Cassianhoz, hisz sokkal többet is szerepelt és ő sokkal kifejezőbb volt a külső leírások és a cselekedetei alapján. Egy igazi ónix drakiherceg, vágyhat másra is egy drakilány?

Ezek után természetes, hogy azt akartam, hogy Jacinda maradjon örökre a draki világban és válassza Cassiant. Ellenben Jacinda senki másra nem tud gondolni csak Willre. Amit el is tudnék fogadni, de ez nem elég arra, hogy dönteni tudjon. Ez teljesen kikészített.

Ha annyira akarja, hogy képes érte otthagyni bárkit vagy feláldozni mindent, akkor miért visszakozik folyton? Most mégsem szereti? Kicsit úgy éreztem, mintha egy kisgyerek nem tudna dönteni, hogy piros labdát kérjen vagy kéket. Sokszor megráztam volna, hogy hátha akkor rájön a lényegre!

Egy biztos, ha az írónő célja az volt, hogy összezavarjon, hogy mit is érez Jacinda, akkor az 100% sikerült ;-)

Ami viszont még mindig nagyszerű az az alapelgondolás. Alakváltó sárkányok. Ezzel még mindig nem tudok betelni és minden, ami ezzel kapcsolatos volt azt imádtam. Nagy szerencsére ugye Jacinda és családja visszatér a drakik közé, így szinte az egész történet az ő városukban zajlik és sok mindent megtudunk a mindennapi életükről, a repülés órákról vagy a drakiegyesülésről Az erről szóló kis rész teljesen elvarázsolt a mindenféle körülmény ellenére (spoileres lenne)

Nagyszerűen ki van találva az egész világ, ahogyan a drakik sokfélesége is: Jacinda ugye tűzsárkány, Cassian ónix, Azura (Jacinda barátnője) vízi sárkány, Nidia pl árnyékoló, de van ott van még a többszázéves Földdraki Taya is és még ki tudja milyen fajták rejtőznek a drakivilágban.

Azt tudom mondani, hogy akartam szeretni a könyvet, de sajnos nem sikerült. Az elképzelésért még mindig odavagyok és a következő részért még mindig sorba állok. Ugyanis nagyon szeretném hinni, hogy a következő részben Jacinda egy kicsit felnő és vagy így vagy úgy kiáll magáért, valamint még többet olvashatok a drakikról. Illetve szeretnék Jacinda testvérének szemszögéből is olvasni. Mennyire jó lenne már, ha Tamra új életéről is többet tudhatnánk. Talán a trilógia befejező kötete kiengesztel majd engem is.

Sárkányok a könyvekben

Az első

A magyar mennydörgő

Játsszunk!