MFKata gondolatai

Fogadjátok sok szeretettel Lanoret,
aki elfogadta a meghívásom és
ezentúl vendégbloggerként fog a blogon tevékenykedni!!!

Sorozat: A szabadulás #2 Kiadó: Cartaphilus Oldalak száma: 648 Borító: keménytáblás, védőborítóval ISBN: 9789632662947 Megjelenés: 2013. december Fordító: Baló András Márton Ár: 3 990,-Ft Goodreads: 3,91 Moly: ? Narayan: 5 Justin Cronin trilógiájának második kötete újabb mesteri formába öntött, vérfagyasztó remekmű, méltó folytatása A szabadulásnak.  Eleinte jó tervnek tűnt: tizenkét halálraítéltet megfertőznek egy ősi vírussal, hogy élő fegyverekké alakítsák őket. Csakhogy a Tizenkettek a vírus hatására vérszomjas szörnyetegekké váltak. Amikor kitörtek a titkos kísérlet helyszínéről, elszabadult a pokol. Rémálom lett úrrá a Földön. A vírus pusztítását túlélő kevesek kis ellenállócsoportokba szerveződtek. Ám ha biztosítani akarják az emberiség fennmaradását, ahhoz nem elég, hogy igyekeznek életben maradni. Veszélyes küldetésre kell vállalkozniuk: fel kell kutatniuk a Tizenkettek mindegyikét, hogy végezzenek velük. Az ellenállók különös dolgot tapasztalnak: a fertőzöttek viselkedése érthetetlen módon megváltozik. A nyomok egy komor diktatúrához, a Hazához vezetnek, ahol egy igen különös trió nő igyekszik kedvére formálni az emberiség jövőjét. Talán csak egyvalaki húzhatja keresztül a számításaikat: Amy, a Sehonnan Jött Lány, az egykori titkos kísérlet tizenharmadik alanya, az ellenállók vezetője. Ő az egyetlen emberi lény, aki feltárhatja a Haza titkát, és aki képes behatolni a Tizenkettek elméjének mélyére. És meglehet, hogy amit ott talál, az mindennek a végét jelenti.

Minden azzal kezdődött, hogy ezt az igéző szempárt megláttam a könyvesboltban, egy számomra teljesen ismeretlen könyv borítójaként. Azonnal beleszerettem, megigézett, és tudtam, hogy nekem ez kell. A mai napig életem legjobb könyves döntésének tartom, Amy, a Sehonnan Jött Lány története indított el a disztópia- imádat rögös, de fantasztikus útján. 

Majdnem két teljes évet kellett várnom arra, hogy olvashassam a második részt, azaz A Tizenkettek-et. Ahogy átvettem a boltban, hazamentem, kényelmesen elhelyezkedtem, és rögtön bele is merültem. Varázsütésre minden megelevenedett, azonnal visszatért minden emlék, minden fantasztikus szereplő, az egyedi, utánozhatatlan hangulat. Aki nem olvasta A Szabadulás-t, annak is érthető a könyv, hiszen az első fejezet egy összefoglalót ad az eddig történt eseményekről, személyekről, de én azt gondolom, érdemes egymás után olvasni őket, úgy lesz igazi élmény.

A sorozat az USA-ban játszódik, ahol tudósok egy csoportja újfajta vírust hoz létre, azzal a céllal, hogy erősítsék az emberi szervezetet, ellenállóbbá tegyék azt, sőt, szinte a halhatatlanságig akarják fokozni az eredményt. Ahogy az a kísérleteknél lenni szokott, itt is szükség volt tesztalanyokra, akik ebben az esetben halálraítélt börtönlakók, szám szerint tizenketten. Igen, jól gondoljátok, hogy ebből nem sülhet ki semmi jó… a tizenkét szörnyszülött elszabadult, mindegyik megalkotta a saját Sokaságát a leszármazottaikból, és így jött el a világvége.

A túlélők sorsának alakulása kemény dió, Cronin nem hazudtolta meg önmagát, még az első 20 oldalnál sem tartottam, de ő már gyomron rúgott, és fel is mosta velem a padlót, ahogy azt az első résszel is tette. Nagyon sok szereplőt zártam a szívembe, de mégis van egy, akire azt mondhatom, hogy ő a kedvencem. 

Ő pedig nem más, mint Amy. Cronin olyan atmoszférát teremtett a lány köré, olyan tulajdonságokkal és kisugárzással ruházta fel, hogy az ember nem tud közömbös lenni iránta. Amy jelent mindent. Ő adja a reményt, és talán a kiutat, a feloldozást, a szabadulást is. Pontosan olyannak képzelem, mint a lányt a borítón, átható, borzongató tekintettel. 

De Mindenkinek megvan a maga egyedi története, más-más módon dolgozzák fel a világvégét, a kilátástalanságot és a veszteségeiket. Ízelítőül bemutatok Nektek néhányat közülük:

Danny, a kissé együgyű buszvezető, aki jámbor, jószívű, a légynek sem tudna ártani, de akkor is felszáll az iskolabuszra, és megy a gyerekekért, amikor már város sincs, iskola sincs, sőt utak is alig. Kittridge, a volt katona, aki erőt és fáradságot nem kímélve próbálja irtani a fertőzötteket, és segít a menekülőknek, ahogy csak tud. April, aki anyatigrisként védelmezi kisöccsét, miközben ő maga is kislány még, és miután megtudtam a vezetéknevét, újra rádöbbentem, hogy az író szövevényes agytekervényeiben még mindig rengeteg a lehetőség. Lila, aki a maga sajátos módján próbálja kímélni magát, a múltjába kapaszkodik, miközben jövője már nem lehet. De ott van Grey is, a Tizenkettek és még jópáran, akiknek a viselkedését nem tudtam kategorizálni, néha pozitív, néha negatív jellemeknek tűntek, míg végül aztán szép lassan minden apró kis mozaikkocka a helyére került, ahogy Cronin megálmodta. És azt kell mondjam, ha ő álmodik, akkor nekünk, olvasóknak végünk van… az álmai ugyanis ütősek, bővelkednek a meglepetésekben, és egy percre sem engedik el az agyad. A könyv során olyan szereplők tértek vissza, akikre már nem is mertem számítani, és leesett állal, hatalmas örömmel sírtam el magam, annyira jó volt újra olvasni róluk (neveket direkt nem írok, nehogy spoiler legyen azoknak, akik olvasták az első részt). 

De ha Cronin ad valamit, azt máshonnan el is veszi, így ismét búcsút kellett vennem néhány kedvencemtől, bármennyire nehezemre esett… ráadásul nem kímélte őket, a szívem szakadt meg a borzalmak során, amiket velük együtt éltem át, évtizedeken, sőt évszázadokon keresztül. 

Bízom benne, hogy ez a kis összefoglaló nem vette el a kedveteket ettől a posztapokaliptikus történettől, sőt, reménykedem, hogy talán lesz valaki, aki úgy gondolja, belevág, és elolvassa. Az biztos, hogy nekem hatalmas kedvencemmé vált, és már nagyon várom, hogy az utolsó, harmadik részt is a kezembe vehessem. Sajnos rossz hír, hogy az író még el sem kezdte írni a befejezést, így lélekben már felkészültem egy hosszú, nagyon hosszú várakozásra. 

Ha kíváncsiak vagytok az íróra, vagy egy-két plusz információra, látogassatok el a Passage weboldalára: 

http://enterthepassage.com/